Hedy Lamarr elhunyt 2000.01.19.-én
A meztelenség, amely a mobiltelefonokhoz, wifi-hez vezetett.
1913-ban Bécsben született amerikai színésznő és feltaláló. Érdekes párosítás, mivel ma már nem sok amerikai színésznőről lehet elmondani, hogy valamilyen formában feltalálóként jeleskedik. Hedy egy bécsi bankár, és egy koncert zongorista hölgy gyermekeként született. Házi tanítók nevelték négyéves korától, és mire már tízedik évét taposta négy nyelven beszélt. 1933-ban az Eksztázis című filmben egy rövid jelenetben teljesen meztelenül lehetett látni. Ez volt a filmtörténelem első teljesen meztelen jelenete. Már ez is történelem, nem igaz? Ma már nincs film legalább mellek nélkül.
Ugyan ebben az évben szülei akaratára Fritz Mandl fegyvergyároshoz ment férjhez. A műszaki világgal férjén keresztül ismerkedett meg, aki új feleségét rendszeresen vitte magával a fegyver kiállításokra, vásárokra. Azért nem volt fenékig tejfel ez a házasság, mivel Fritz barátunk megtiltotta feleségének, hogy színésznőként játszon, és a fent említett film kópiáit elkezdte felvásárolni. Gondlom nem azért, mert otthon többször is meg akarta nézni. Hedynek viszont ez a kapcsolat hozta meg azt a műszaki ismeretanyagot, amelyet hasznosítani tudott évekkel később. 1937-ben hagyta el hazáját és férjét, hogy végül Amerikában kössön ki az MGM-nél. Az Atlanti Óceánt vele átszelő hajón a Normandián írta alá az első filmszerződésért 500$ heti gázsiért. Itt választotta magának a Lamarr nevet, utalva a francia tenger szóra. A 30-as évek vége és a 40-es évek elejének legsikeresebb színésznője volt. A II. Világháború kitörését követően a nácik elleni fellépésként reagálva a hírekben hallottakra, miszerint sok torpedót veszítenek a tengeren a szövetségesek, mint a fegyverekhez értő személy komolyabban elkezdett foglalkozni a témával. Otthonához közel élt George Antheil avantgard zongorista, akivel sokat beszélgetett erről a problémáról. Így 1941 június 10.-én több korrigálás után szabadalmaztattak, egy olyan találmányt, ami az ugró rádiófrekvenciás torpedó irányítást tette lehetővé, ezzel az irányítás zavarását tudták volna megszűntetni.
Érdekesség, hogy a szabadalmukban leírt rendszer 88 frekvenciát használt, pont annyit, mint a zongora húrjainak száma. A szabadalmukat bár átadták az amerikai tengerészetnek, azzal csak 1957-ben kezdtek el foglalkozni. A feltalálók sajnos soha egy fillért sem kaptak találmányukért, és a II. Világháború sorsát sem befolyásolták, de a mai napig a mobil telefonok frekvenciájának minél jobb kihasználását teszik lehetővé az ő találmányukra alapozott kutatások. Hedy Lamarr gyakran mondogatta: „Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj és nézz bután.” Azt hiszem ebben igaza volt, és még mindig igaz a mai napig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.